*visszatekintés-2012 novemberére*

Kedves Napló!

Minden rózsaszínfelhős. Minden. Olyan tökéletes most az életem. A barátaimban megbízhatok, az osztályom rendes velem, a családommal is minden rendben, igaz a papámat már egy ideje nem láttam, állítólag kórházban van,de ezen kívül minden okés,és Ronivel láthatóan több van köztünk mint barátság:) (ezt alátámasztja a szeptemberi első csók) Remélem így marad még sokáig, nagyon tetszene nekem. De lassan megyek, elég fáradt vagyok.

*visszatekintés-2012 decemberére*

 Kedves Napló!

A feje tetejére fordult minden. Már semmi sem jó. Hazudtak nekem. Érted? A családom hazudott nekem! A papám igazából nem is kórházban van, hanem előzetes letartóztatásban. Sokkolt a hír. A jegyeim leromlottak, a barátaim elhagytak, legalább is a nagyja, anyával és apával mindig többet veszekszem. Azért nem említettem Ronit, mert vele nincs semmi új. Már körülbelül 2 hete nem érdeklődik felőlem, rám se néz, ezért úgy gondoltam, kár volna megemlíttenem:)Visszatérve a papámhoz...még mindig nem tudom elhinni, sőt elképzelésem sincs, hogy mi történhetett, vagy mit csinálhatott. vagy, hogy egyátalán mi áll a dolgok hátterében.Ki fogok derítteni mindent.

*visszatekintés-2013 január-február*

Kedves Napló!

Ahogy, mondtam, kiderítettem mindent. Nagyjából mindent. Szóval, hol is kezdjem...
A papámnak most valahogy lesz bíróságja, ahol kiderül, hogy el fogják-e ítélni, vagy sem. Igazából jogtalanul került be, oda, ahol most van, mert hamis vádakkal vádolták meg. Jogtalanul elveszik a szabadságát!!Szánalmasak az emberek. És mindezt, csak a pénz miatt. A saját felesége, az én mamám, az anyum anyja küldte be őt most oda! Még hozzá olyanokat mondott ellene, hogy hihetetlen! Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez az én családomban fordul elő. Nem ismerek rájuk. A mamámat kerülöm, már 1-2 hete nem láttam. Sejtheti szerintem, hogy mi lehet a dologban. Per pillanat nem szeretnék erről a témáról többet mondani. Még túl friss ez az egész, számomra feldolgozhatatlan a dolog, úgyhogy jobban teszem, ha most inkább lefekszem egy kicsit pihenni.

*visszatekintés-2013 március-április-május*

Kedves Napló!

Nos, az életem egy nagy szar:)

A barátaimat elvesztettem, tényleg már csak 1-2 maradt, akikre tényleg számíthatok, és tudom, hogy bármit csinálok, ők mellettem maradnak. A családommal nem valami jó a viszonyom. Ronival pedig....hát...eltértek az útjaink. Már bele törődtem. Nem kellek neki, talált mást, egy sokkal jobb, sokkal szebb és okosabb lányt:)De boldog vagyok, mert ő is az. Talán, ahogy hallottam, sulit is fog váltani szeptembertől, szóval végleg elfelejthetem a mi közös ,,napjainkat". Lehet, hogy jobb is így. Nem vagyok szomorú, legalább is próbálom ezt tudatosíttani, de ahogy telnek a napok, egyre nehezebben megy. Mert hát végül is, ahogy vesszük, pár hónap alatt mindenemet elvesztettem.Mindent. Nem maradt semmim. Egyedül mardtam a problémáimmal. De majd megolodom. Ahogy mindig mindent. Most viszont egyedül.

*visszatekintés-2013 június-július-augusztus*

 Kedves Napló!

Elérkezett a ballagás, elballagott az egyik legjobb fiú barátom, így hát őt is elvesztettem. (komolyan, nyár óta nem beszéltünk)

 A nyár nem volt valami hű de izgi. Semmi nagy dolgot nem csináltam, nem mentem külföldre, csak a szokásos állatkert-, meg várlátogatás volt a családommal.:)És persze a legjobb barátnőmmel töltöttem magdhogynem a nyár háromnegyedét. Shpooingoltunk, fürödtünk, és élveztük a nyarat, amíg lehetett. Viszont az hamar elszállt, és a sulival eggyütt jöttek a problémák....

*2013.szeptember 2*

Kedves Napló!

Azt hiszem, hogy évvégéig gyomorgörcsel fogok járni suliba. Kiderült, hogy az a lány, akit én tiszta szívemből gyűlölök, osztályt ismétel. Persze, hozzánk sorolták. Szinte sejtettem, hogy ki leszek közösítve, és megint én leszek a szürke egér. 

Ahogy kint álltunk a suliudvaron, és vártuk, hogy az igazgató már fejezze be a szerinte érdekes és hosszúra nyújtott szövegét, azon gondolkodtam, hogy mi lesz velem. Meddig fogom én ezt bírni? Vajon mi jön még ezután?
Egész nap kedvetlen voltam, vártam, hogy már vége legyen a napnak.
 Egyébként a végzősökhöz egy új srác csatlakozott. Nagyon helyes, és ismertem is. Régebben, talán 2-3 évvel ezelőtt, egy fellépésen találkoztam vele. Azóta nem nagyon találkozunk, de szívesen megismerkednék vele.
Mit ne mondjak, elég furcsa volt, ahogy kint álltunk, hogy Roni már nincs itt. Igen, elment egy másik suliba. Búcsúképp hagyott egy üzenetet. Másolom.
,,Szius, Hanna:)Csak szeretnék elbúcsúzni. Nem végleg, mert még biztos fogunk találkozni, de egy ideig biztos nem fogjuk egymást látni. Nem tudom, hogy mennyi ez a kis idő. Annyi biztos, hogy hiányzoni fogsz, és emlékezni fogok rád:)Csodálatos lány vagy, örülök, hogy ilyen barátnőm, és barátom van és lehetett.Ha akármi történik veled, írd meg:)
 örültem ennek a levélnek. És reményekkel teli kezdtem el az év eléjét. De ahogy beléptem a suliba, eza  remény elszállt. 

*2013.szeptember 3.*

Kedves Napló!

Ma még nem tanultunk, csak az első-három órára kellett készülnünk, ami perszehogy töri, kémia, és föci volt. Nagyon megörültem. 
Órák után lehetett maradni focizni. Ki akartam kapcsolódni, és igazából, így utólag bevallom, hogy nem jókedvemből maradtam. Sőt, ha rajtam múlott volna, nem is maradtam volna. De ott volt ő. Az új srác. Olyan gondoltam támadt, hogy hátha megismerkedhetnénk. Itt egy esély. Én ugyan szerettem focizni, de nem volt benne tehetségem. A táncon kívül nem is nagyon sportoltam. 
Nos, itt követtel el életem egyik legnagyobb hibáját,amire talán mindig is emlékezni fogok. Lehet, hogy hiba volt, de nem bánom. Soha nem bánom meg, amit tettem. Mert mindig okkal tettem.
Szóval, elmesélem....
Csak én maradtam ott a lányok közül:)Indultam öltözni, már csak a gatyát kellett fevennem, amikor benyitott az új srác. Elég pimasz volt, mert csak állt, és bámult.
Én:-Igen?
ő:-Sexi vagy!
Én:Kösz, de most örülnék, ha kimennél. Ha nem vetted volna észre, épp öltözködök.
Nem szerettem volna kimutatni, hogy tetszik, ezért is voltam vele ilyen szemét. Ezek után ő kisétált szó nélkül, és kiment a műfüvesre, ahol fociztunk.
Pár perc múlva én is csatlakoztam hozzájuk. Mindenki nevetett rajtam, hogy milyen bénán játszok, és én ezt nem vettem magamra. Persze, időközben kiderült minden. Daninak hívják. Mindig is tetszett a Dani név. Most már nem csak a név tetszik, hanem ő is....
Fél négy után úgy gondoltam, hogy elég volt, mindenki jót nevetett rajtam, úgy gonodltam, mára be is fejezem. Bementem az öltözőbe. Épp indultam volna ki, amikor hallottam, hogy valaki bejött a tornaterembe. Gyorsan ledobtam a cuccaim, és úgy tettem, mintha keresnék valamit ( az igazgató azt mondta, hogy akik itt maardnak, azoknak 4-ig kötelező, és még csak fél négy volt).
Dani: Nyugi cica, csak én vagyok!-nyitott be ismét álmaim fiúja. Úristen, cicának hívott :3
Én: örülök-mosolyogtam rá.
Dani: Hmmmmm..-harapott a szájába. Nem hiszem, hogy lett volna olyan ember, aki nem mondja rá ilyenkor, hogy: KIBASZOTT SEXI!
Én: valami problem?
Dani: Mondták már, hogy nagyon jól nézel ki?
Én: Ahogy emlékszem, egy-két órával ezelőtt említetted-kacsintottam rá. Na jó, lehet, hogy most már túlzásba vittem. Most éreztettem vele, a hülye, beképzelt, egoista picsás énem. Nagyon jó vagy Hanna, így tovább.
Dani: Grrr....Na én mentem szivi, remélem, hogy holnap itt maardsz, és jobban megismerhetjük egymást.-kacsintott, majd lelépett.
Éreztem, ahogyan a szivem majdnem kiugrik a helyéről. Nem tudtam elhhinni, hogy, egy ilyen tökéletes pasi, megszólított és szivinek, meg cicánka hívott. Képtelenség. Csak képzelődtem. Lehetetlen.
2013.szeptember 4.

Kedves Napló!

Mondhatom, hogy csodálatos nap volt.

Az órák lassan teltek, alig vártam, hogy 6.óra után kicsöngessenek:)Amikor ez megtörtént rohantam a tornaterembe (igen, am is maradtam, és nem csak jószántamból). Átöltöztem, és máris futottam ki (futottam volna), amikor az igazgató úr szembe jött nekem (igen, belefutottam, és jól leestem). Aztán volt egy kis beszégetésünk is. Vázolom.

Igi: Nicsak, Hanna! Hát te?

Én:  Mi hát én?-a tanárok egyébként már megszokták a pimaszságom, az elején persze nem vették jó számon, de most már tudják ke

zelni.

Igi: Mi ez a hirtelen lelkesedés a torna és a sport iránt? Tavaly 2-esed volt tornából.Most meg? Rád sem ismerek.

Konkréttan, nem tudtam szóhoz jutni. Az igazgató megdícsért. ENGEM! Nem hittem a fülemnek. 

Én: Izé, hát ő....-mekegtem. Gondolom, látta rajtam, hogy elpirultam, ezért szó nélkül tovább ment a fiúk öltözőjéhez.

Dani: Na,  mostmár be avgy fogadva a csapatunkba.

Én: Eddig nem voltam?o.O

Dani csak furán pislogott rám. Nem értettem.

Én: Miért kell ahhoz egy igazgatói dícséret?..Szemét vagy, tudtad?

Ez a mondat hirtelen jött számomra, számára. Csodálkoztam magamon, hogy képes vagyok ilyent mondani neki. De jól tettem. Máskor meggondolja, hogy mit mond.

Dani: Ne húzd fel amagad, cicus-ez volt az a pillanat, amikor közeledni kezdett felénk. Rajtunk kívül már mindenki elhagyta a tornatermet. Egy kicsit megremegtem. Mi jön ezután?